MacBook Air M1 vs iMac 27 – mire elég a legfapadosabb MBA, egy 2019-es iMac-kel szemben?
BEVEZETÉS
Nyugi, ennek az összehasonlításnak a története messze nem ennyire kétdimenziós, és a fonalat valahol ott érdemes felvenni, hogy az év elején én is felültem a Hype vonatra és lecseréltem a 2015-ös MacBook Prómat egy M1-gyel szerelt Air-re.
És, hogy miért követtem el ilyen csacskaságot?
Nos, az első tesztek már felkeltették a kíváncsiságomat, de annyira érdekesnek azért nem találtam az M1-es gépeket, hogy ilyen mélyen a zsebembe nyúljak. Aztán decemberben végre elkezdtek megjelenni a valódi információtartalommal rendelkező komoly review-k is,
A review-k mellett viszont nagy hatást gyakorolt rám az is, hogy a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó jogszabály január elsejével megváltozott, pontosabban szigorodott, még pontosabban: 1-ről 3 évre növelte a jótállás, vagy közismertebb nevén a garancia időtartamát a 250 ezer forintot meghaladó eladási árral rendelkező termékek esetében.
Ennek eredményeként az Inteles igáslovam új gazdát talált, helyét az M1-es alap Air vette át – de a csatalovam, vagyis az a gép aminek a segítségével a Gabespiration-re készített videókat vágom össze nektek még mindig egy 27 colos iMac és úgy gondoltam, hogy ennek a két gépnek az összehasonlítása nem csak érdekes lehet, de sokak számára hasznos információkat is tartogathat.
BENCHMARK TESZTEK
Azt már most le kell szögeznem, hogy nem fogok nyilvánvaló kapitányt játszani és a két gépet form factor, csatlakoztathatóság, vagy éppen üzemidő terén összehasonlítani.
Engem a különböző élethelyzetekben nyújtott teljesítmény, valamint a felhasználói élmény érdekelt
Azt már említettem, hogy az Air-t alap kiszerelésben vásároltam meg, szóval elvileg és gyakorlatilag is ez a legalja annak, amit az M1 nyújthat a felhasználóknak. Szóval erre a gépre kár is több szót pocsékolni.
Az 27-es iMac papíron már egy picit érdekesebb – noha ez is alapmodell volt még 2019-ben. Az érdekessége pedig abból fakad, hogy felpimpeltem és kapott még 32GB RAM-ot, plusz egy Thunderbolton keresztül csatlakoztatott 1TB-os SSD-t, viszont az igazi – és talán egyetlen valódi – ütőkártyája az M1-el szemben mégis a dedikált VGA.
És, hogy miért állítom ezt? Hát, nézzétek meg a Benchmark teszteredményeket.
A Cinebench és a Geekbench is ugyan azt hozta ki, vagyis a többmagos teljesítmény vizsgálata során 25-30, míg az egymagos esetében már 35-40 százalékos eltérés mutatkozott az M1-es AIR javára. Az iMac csak a grafikus teljesítményének köszönhetően szépített, de ott legalább tetemes előnyre tett szert.
Nézzétek, én nem akarok túl nagy szavakat használni, főleg nem így a legelején, de már most is jól látható, hogy tech-történelmi jelentőségű mérföldkőhöz érkeztünk, hiszen ilyen teljesítménynövekedésre nem is tudom mikor, ha egyáltalán volt példa.
FINAL CUT PRO X TESZT
Viszont benchmarkokra nem alapozhatunk, szóval én egy picit életszagúbb feladattal is megtaszkoltam masinákat – vagyis jöhet egy kis Final Cut Pro X, és itt egy gondolat erejéig meg is kell állnom.
A két gépet nem lehet 1 az 1-ben összehasonlítani ezen a téren, legalábbis még nem. Az M1 jelen formájában egészen egyszerűen még alkalmatlan arra, hogy egy teljes videót az elejétől a végéig ezen vágjak össze nektek. Ennek oka pedig sokkal prózaibb, mint azt elsőre hinnétek: az általam használt final cut pro pluginek, vagy bővítmények, ha úgy tetszik, szóval a pluginek még nem kompatibilisek az Apple szilícium technológiájával.
Emiatt maradt az egyszerű, pőre összehasonlítás módszere – elővettem a kamerámat, beállítottam a legdurvább bitrátára, a legszíndúsabb kodekre és a legnagyobb felbontásra. Ennek eredménye egy circa másfél perces, valamivel több, mint 4 gigás fájl lett.
Ezt transzkódoltam, stabilizáltam, majd exportáltam – Ti pedig ezeknek a részfolyamatoknak láthatjátok az időeredményeit. Ebből az derül ki, hogy nagyjából fej-fej mellett teljesít a két gép, de az M1-nek mégiscsak akad némi lélektani előnye.
Ez alól kivételt képez a transzkódolás, de a különbség etekintetben csak azért nőhetett ekkorára, mert az iMac esetében – egyébként a megszokott munkafolyamatomnak megfelelően – külső SSD-ről, majd oda vissza történt a transzkódolás, míg a MacBook-nál a belső tárhelyre másoltam fel a fájlt és onnan pörgött a transzkód. Ez pedig olvasás terén, közel három és félszeres, írás terén pedig valamivel több, mint másfélszeres előnyt biztosított az Air-nek.
Mindebből leginkább azt szűrtem le, hogy ha eljön majd az idő, amikor minden általam használt bővítmény Apple szílcium kompatibilis lesz, akkor lehet, hogy egy laptop is elég lesz nekem.
Szóval, a benchmarkok komoly M1 fölényt mutatnak, a Final Cut-tal még nem teljes az élmény, de amit tud a kis Air az elég meggyőző, viszont… mégis mi van akkor, ha játszani akarok?
GAMING TESZT
A választásom a legújabb Deus Ex-re esett, azt pedig talán mondanom sem kell, hogy a grafikus beállítások mindkét gép esetében ugyan azok voltak.
Persze a menü és a játék betöltése során ismét az M1 diadalmaskodott, de mégis mit várjunk a 7200-as fordulatszámon pörgő Fusion Drive-tól? Nagyjából annyit, amennyit most láttok.
Nade az FPS-ek! Az iMac lényegében szárnyalt az M1-hez képest, 40-60 képkockát gyártott le másodpercenként, ami számomra, egyszerű kocajátékosnak, bőven elég volt a fluid játékélményhez.
Ezzel szemben az Air csak a 20-as értékek közepén mozgott és többször megízlelhettem a 10-en pár FPS-ekkel együtt járó keserű utóízt.
Mondjuk az mindenféleképp szóljon az M1 javára, hogy egyáltalán meg tudta mozdítani a Deus Exet olyan beállítások mellett, mint egy 27-es iMac, hiszen erre korábban még egy 13-as Pro sem lett volna képes.
A teljesség igényével feltüntettem még a játék alatt mért maximum külső burkolati hőmérsékletet is, ami nem tűnteti fel túl jó színben az aktív hűtéssel rendelkező Inteles iMac-et, a passzívan hűtött Air-rel szemben.
M1 FELHASZNÁLÓI ÉLMÉNY
A benchmarkok és a teszteredmények azonban csak éppen fellebbentik a fátylat arról, hogy mégis milyen a hétköznapokban használni az M1-es Airt.
Röviden annyit mondhatok, hogy jó és rögtön azt is hozzá kell tennem, hogy jobb ezzel dolgozni, mint azzal a 2015-ös MacBook Pro-val, amit az Air váltott.
Jobb, mivel az új Air hűtőventillátor nélkül se melegszik, ráadásul aktív hűtés hiányában nincs belül mozgó alkatrész, szóval a gép nagyjából olyan hangos, mint a közönség a poénjaim után.
Aztán ott van még az instant-boot, tudjátok, felnyitom a gépet és máris az indítóképernyő vár, ami a bemutatót elnézve nagyon erőltetett fícsörnek tűnt, de a valóságban tényleg egy picit kényelmesebbé teszi a hétköznapokat. És kényelmes az ujjlenyomat olvasó használata is.
Mivan még? Á igen, a teljesítmény. Nos,
a teljesítmény az kéremszépen pá-rat-lan.
Persze felmerülhet kérdésként, hogy kevés-e 8GB RAM? Vagy számít-e bármit az plusz GPU, amire még be lehet nevezni?
Nos, ezt a két kérdést szerintem Max járta körül a legjobban, és Ő mindkét kérdésre nemmel válaszolt mindazoknak, akik nem dolgoznak 8K-s nyers RED fájlokkal és én hajlok arra, hogy igazat adjak neki.
Sőt! Azzal az állításával is egyetértek, hogy a saját súlycsoportjában és árkategóriájában a fapados MacBook Air egészegyszerűen verhetetlen.
M1 PROBLÉMÁK
A verhetetlen viszont nem egyenlő a hibátlannal.
Kezdjük talán azzal, hogy már nem csak a RAM, de az SSD is integrált, így az alaplap bármilyen jellegű meghibásodása esetén az SSD-től, és megfelelő backup nélkül annak tartalmától is el kell búcsúznunk.
Ráadásul az M1-es gépek SSD-i circa 2 hónap alatt felélték a tervezett élettartamuk 10 százalékát, vagy legalábbis vannak akik ezt állítják. Ez az állítás vagy igaz, vagy nem, de amit biztosan tudhatunk azt már korábban összefoglaltam.
Egyébként az én konkrét gépem esetében is viszonylag nagy a diagnosztikai program alapján kiolvasott írásmennyiség, és ez nagyjából 5 éves élettartamot vetít előre – hogy ez sok, kevés, vagy éppen elég, azt mindenki döntse el maga, de azt hangsúlyoznom kell, hogy nem tudjuk, hogy a probléma valós-e, de ha valós, akkor van ezer forintom arra, hogy az Apple valamilyen úton megoldást kínál majd a felhasználóknak.
Aztán hibaként foghatjuk fel még azt is, hogy a szilícium alapokra helyzett új jövő nem teljesen kompatibilis az Inteles múltból származó örökséggel, így például számos Final Cut plugin nem működik,
és hiába volt a nagy csinnadratta, az iPhone-ra, vagy iPad-re elérhető iOS appoknak is csak a töredéke érhető el az új Mac-ekre.
De legalább még van töltő a dobozban.
VERDIKT
Az Inteles Mac-ek még itt vannak velünk, és jó darabig nem is mennek sehova. A javíthatóságukból, a megbízhatóságukból (vagy az abba vetett hitből), valamint a kompatibilitásukból származó előnyt szerintem tovább tart majd ledolgozni, mint ahogyan azt most az Apple állítja.
Ettől függetlenül az M1-el szerelt fapados MacBook Air olyan árérték arányt tett le az asztalra, ami nem csak az összes többi Mac-et, de nagyon sok Windows-os gépet is kínos helyzetbe hoz.
Emellett az is biztos, hogy a szilícium alapú Mac-eké a jövő, és nem azért mert én ezt mondom, hanem mert az Apple vezetői így döntöttek.
Gabespiration™ Premium Content
#staytuned
A Patreon segítségével támogathatod a Gabespiration féle minőségi, de mégis független, magyar nyelvű tartalomgyártást.
